Minden, amitől imádjuk az ázsiai vegetáriánus konyhát

Ázsiában közel sem olyan sokan vegetáriánusok, mint gondolnánk – India lakosságának például alig több, mint 10%-a. De ezzel együtt igaz, hogy arrafelé könnyebb vegának lenni. Nemcsak a szellemiség miatt, hanem az ottani növények egyszerűen táblálóbbak, makrotápanyagokban is gazdagabbak, mint a kontinentális kínálat. Ezért kipattant egy ötlet a fejünkből, és olyan ételt alkottunk, hogy szinte minden megvan benne, amitől szeretjük az ázsiai gasztronómiát.

Miszó, kókusz, curry, pak choi, kesudió, csicseriborsó. Annyira karakteres ízek, hogy ha bedobod őket a turmixgépbe, és utána bekötött szemmel megkóstolod a gezemicét, még akkor is élmény fogyasztani. A vakon kóstolás persze olyan is, mintha képzeletben mondjuk Szingapúr multikulti utcáin sétálgatnánk: a japán ramen-bisztróból átugranánk az utca szemközti oldalán lévő maláj warungba, onnan az indiai negyedben lévő tamil chutney-bárba, végül a kínai óvárosban egy bao-kifőzdébe.

A miszó nem csak levesalapként egyre népszerűbb kelléke a japán konyhának: ez a szójából, árpából és rizsből fermentált pástétom igazi proteinbomba, és emellett a különleges erjesztési technika miatt nagyon egyedi íze is van. Ezt a karcos alapot lágyítja a maláj-indiai kókusz curry – bár igazából a kókuszrém lágy, sikamlós karaktere mindennel úgy bánik a szánkban, mintha selyemkendővel simogatnák az ízlelőbimbókat. Gyakorlatilag ez a pác és öntet, amellyel megágyazunk a padlizsánszeleteinknek. A köret a közel-keleti konyhából jól ismert csicseribersóból készített ropogós fánk, illetve a pak choi saláta – mint minden kínai zöldség, ez is hersenősen jó, vagyis épphogy megfuttatjuk a forró vízben, hogy a tápanyagok is benne maradjanak, meg roppanjon is még a fogak közt.

Szóval: kóstold meg a miszós padlizsánt, kókuszos currymártással, pak choi-jal, kesudióval és csicseriborsófánkkal, ha tápláló, ázsiai vega kaját keresel.